"Velem szemben ült. Látszott az arcán, hogy a letargia hullámai mindjárt összecsapnak a feje fölött. Egyetlen kérdés merült fel: Vajon tud úszni?"

Hosszú ideje keres valamit az ember, aztán megtalálja. Kiderül, hogy jobb lett volna soha rá nem találni. Azt hiszem én ezentúl kihagyom a keresést.

Na tessék. Megkezdődött a sulis para időszak. Idén valamivel nagyobb dózisban, talán még egy lovat is kiütne, vagy kitudja. Ismét bebizonyosodott, hogy hiába voltam jó kis diák és intéztem el nyáron az egyéb apróbb-cseprőbb műveleteket, most a falba verhetem a fejem, mert hiába…

Nos, úgy tűnik visszatért az ihlet. Igaz csak egy pillanatra, talán csak itthon hagyta a bikinijét, nem tudom. Minden esetre a téma felhozatalt köszönöm neked kedves B! :) Szóval, az egyik netes oldalon (kihagynám az ingyen reklámot) igénybe vettem a chates ablakot. B-vel…

Erre tombolni kéne, de a meleg kiölte ezt a vágyat (azért hallgassátok egészséggel):

Elcseszett meleg van (ez még a szebbik kifejezés rá), szinte lángol az elmém, vagy lehet, hogy az a ruhám. Őrjítő! Üvölt a Strokes, ami már rég nem esett meg, de már éppen esedékes volt. Minden esetre sajnos ettől sem hűl le a levegő, csak még melegebb lesz, ahogy az asztal alatt…

Ha már az írás nem megy, szóljon egy kis zene. Bár azt hiszem ebben minden benne van, amit csak bele lehetne foglalni egy bejegyzésbe :

Fura dolog ez szó, hogy kapcsolat, bár még furább a jelentése (persze itt nem csak a szerelemre gondolok, hanem mindarra, amit ez a szó magában foglal). Mindig annyi a kérdés és a labilitás, vagy a félelem. Sosem tudhatjuk, hogy az, akihez valamiféle kapcsolat fűz meddig marad velünk.…

Fura érzés látni valakit, akiről már azt hitte az ember, hogy elfelejtette. Vagy legalábbis, már hosszú ideje nem jutott eszébe. Még furább az egész, ha ez a valaki egykor igen fontos volt (most regélhetnék, az "elején tök jó volt, de aztán pokolian elbaltáztam és itt a vége…

Ma mikor a gondolataim között bolyongtam fura dolog történt. Lassan mozogtak előttem, még csak parancsolnom sem kellett nekik. Szépen komótosan sorba rendeződtek. Persze ezt effajta rendezett káosznak nevezném, de mindjárt átláthatóbbak lettek a dolgok. Vagy ha úgy tetszik…

Három nap. Három nap azért elég hosszú idő. Három nap alatt sok minden történik. De nem velem. A gondolatok ösvényén kívül nem igen voltam máshol. Bár ami azt illeti baromi jól esik itthon ejtőzni. Észre vettem magamon, hogy még a házi munkát is piszok jól esik csinálni…

-Örültem volna. Igazán örültem volna, de tényleg. -Dehogy örültél volna. -De. Igenis. Elképzelhetetlenül. Ha csak egyszer odajött volna és megkérdezi: mi a stájsz? Én örültem volna. -Ez nem igaz. -Ezt meg miért mondod?! -Mert ha egyszer odament volna, akkor vártad volna…

Hát itt volnék ismét (kedves naplóm?-majdnem). Említettem, hogy a szerdai nap második felét, mely igen érdekes attrakcióival feltette a pontot az i-re, még megemlítem. Nos, tényleg jobb lett volna tegnap megtenni ezt, mert az emlékek máris fakóbbak és távolibbak, de próbálok…

Nem mondom. Miért? Nem mondhatom. Nem tudom. Nem akarom? Nem is akarhatnám.

A fura, hogy ma még nem akartam megosztani a tegnap történt dolgokat. Ugyanis milliónyi dolog történt, olyannyira elfáradtam, hogy még levegőt venni is nehezemre esik (ezért elnézését kérem mindenkinek, az esetleges helyesírási hibákért, értelmetlen mondatokért és a…

-Következő! -Jó napot! Egy sajtburgert, egy kis colát, és egy közepes krumplit kérek szépen. -Oké, máris! ... -Tessék. - Már bocsi, de én sajtburgert kértem. ... -Parancsolj! Ez így McFelelő? -...

Mivel, ma túl sok gondolat kering a fejemben, ahhoz, hogy akár egyet is megragadjak és leírjam, úgy döntöttem mutatok valami mást. Mint említettem előfordul, hogy jön egy-két kósza ötlet (elalváskor, a buszon, stb.) és abból szépen lassan összeáll egy-egy könyv (bár nem is…

Tegnap este miközben éppen a gép kikapcsolását intéztem, olyat tüsszentettem, hogy még a gerincem is kiroppant. Egy pillanatra annyira meglepődtem, hogy még a lélegzetem is elakadt, aztán jól eső bizsergés futott végig a hátamon és az addigi fájdalom elmúlt. Minek nekem…

-Nem mered! -Nem-e? -Nem hát! -De igen! -De nem! -Pedig de! -Pedig nem! -De akkor is! -De akkor sem! -Ez sehová sem vezet! -De nem ám! -Elmész te a.... Na jó éjszakát! -Akkor sem mered! -Dugulj el! Mára ezzel az újabb valamivel kívánnék jó éjszakát!

Na ne már. Ez jár a fejemben. Fogalmam sincs, hogy ez most honnan jött, de ez kezd idegesítő lenni. Mikor először eszembe jutott, elnevettem magam, de most már kezd fájni tőle a fülem. Mintha egy végtelen hosszúságú szalagról hallanám vissza. Te jó ég! HELP! Valaki hozzon egy…

Igen nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne írjam le rögtön azt, amit éppen gondolok. És azt hiszem most tényleg szükségem van erre az erőfeszítésre, mert különben szálanként tépném ki a hajam. Igazából nem értem miért foglalom ezt bejegyzésbe. Bár talán mégis, mert így…

Ismét vihar közeleg. Odakint a szél már megkezdte lomha játékát a fa lombjával, mely izgatottan repked ide-oda. Ahogy figyeltem, az jutott eszembe, megeshet, hogy ők is ismerik azt az ősrégi játékot: a fogócskát? Nos, elnézve ezt a jelenetet, határozott igennel felelnék.…

Úgy tűnik a világ most éli ki magát az eltolódott nyárban. Eltűnt mellőlem mindenki. A kertbéli hangos nevetések, és zene helyét átvette a csönd. A tesóm szobája is teljesen üres, már ott sem szól a hc (pedig azért azt díjaztam, főleg, ha olyan ment, amit még én is…