Azt mondják a lent után mindig a fent jön. Ezt mostanság én is megtapasztaltam és tényleg igaz, de bár ne lenne a lent annyira lent. Valahogy általában télen amúgy sem valami jók a kedély állapotok, de az már egészen más téma, mikor az a millió dolog szinte maga alá temet. Egy darabig lehet mosolyogni, úgy csinálni mintha minden a legnagyobb rendben lenne, egy ideig még ha csak összeszorított fogakkal, de kilehet bírni, de aztán. Aztán jön, hogy viszket az orrunk, meg kell vakarni, vagy éppen nem bírja tovább a térd a súlyokat és ránk dől az egész. Hervasztó egy dolog, főleg az összeszedős része. Mert a romok alól ki kell mászni, a kificamított vállat vissza kell rakni a helyére, de éppen ez a része a legnehezebb. Piszok nehéz onnan felállni, mert hát ilyenkor szarsz bele, főleg, ha erőd sincs ahhoz, hogy felállj.

Aztán egy nap valaki elsétál melletted a megállóban, megáll egy pillanatra és rád mosolyog, munkába menet, hajnali fél hatkor végig sétálsz a Duna mellett, meglátod a vízfelszínén tükröződő gyönyörű fényeket, megnevettet a munkatársad, egy idős hölgy puszit ad, csak mert segítettél neki. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy elkezdesz felállni. Szépen lassan, de legalább elkezdted. Innen, pedig szinte mindig akad egy jó barát, aki elkapja a csuklód és segít felkászálódni.

Kissé borongósra sikeredett tudom, és éppen ezért erősen gondolkoztam, hogy kirakjam-e a blogra, de aztán úgy döntöttem, hogy végül is menjen, ha már egyszer. A terjedelemre csak annyit írnék, hogy kevés igen, de megpróbáltam összefoglalni a lényeget és lehetőleg nem át esni a sír a szám oldalra. (ha sikerült, akkor elnézést, de épp ezért jöhetnek a vélemények, észrevételek, kritikák :) )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.