Na tessék. Megkezdődött a sulis para időszak. Idén valamivel nagyobb dózisban, talán még egy lovat is kiütne, vagy kitudja. Ismét bebizonyosodott, hogy hiába voltam jó kis diák és intéztem el nyáron az egyéb apróbb-cseprőbb műveleteket, most a falba verhetem a fejem, mert hiába szántam rá fél órát. Pedig azt hittem most majd nyugodtan hátra dőlhetek, aztán kiderült, hogy a buksi simogatás bizony elmarad. Nem beszélve a jóóól van ügyes vagy becézgetésekről, na meg a magamtól magamnak ajándékozott Pöttyösről. Puff nekem! Néha még számomra is meglepő mekkora szerencsétlen állat vagyok. Idén sem kezdem normális szívveréssel a sulit. Bár mondhatnám, hogy már megszoktam, sőt lassan már ez lesz a normális. Lehet, hogy jövőre sírhatok, ha minden rendben megy. Ki tudja már mi vár rám holnap, nem hogy jövőre. Viszont itt egy kis zene, nagyon is mai viszonylatban mérve (nem ez a szám nem mostani, de nem is arra értettem):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.