Nos, úgy tűnik visszatért az ihlet. Igaz csak egy pillanatra, talán csak itthon hagyta a bikinijét, nem tudom.

Minden esetre a téma felhozatalt köszönöm neked kedves B! :)

Szóval, az egyik netes oldalon (kihagynám az ingyen reklámot) igénybe vettem a chates ablakot. B-vel beszélgettünk, úgy nagyjából mindenféléről, mikor felütötte a nem is olyan ismeretlen téma a fejét. Az a már sokat hallott, miért van, hogy a normális, jó küllemű fiatal emberek, a kissé felpumpált, plasztik hölgyeket választják maguk mellé (előre is bocsánat, de tényleg ez volt a téma és úgy gondoltam megéri megemlíteni. ugyanakkor próbáltam finoman megfogalmazni). Vagy milliószor merült már fel bennem is az utcán sétálgatva, vagy éppen a villamoson ülve, mikor megláttam egy hasonló párost.

Tény és való, hogy már tegnap hozzá kezdtem a téma megírásához, de közben aludtam rá egyet. És arra jutottam, hogy igazából nem tudok róla írásban véleményt foglalni tűrhető stílusban. Még szóban is nehezemre esik, gondolatban is csak néhány percig ízlelgetem magamban, aztán valami mindig elvonja a figyelmem. Mivel választ nem igazán tudok a kérdésre, így behatóbban is irtó nehéz vele foglalkozni. Mert lehetek én az előítéletes, megmondom ki kicsoda, atom arc, de hát valljuk be, nem ismerem őket. Nem ismerem a gondolkodásmódjukat (legalábbis a legtöbb hasonló pár formációnak), így nem tudom mit miért tesznek, hogyan éreznek. Persze számos alternatíva fordul meg a fejemben, jobbnál jobb alpontokkal, de azok általában nem nyernek bizonyosságot, így meg kudarcra van ítélve a téma. Nem. Tényleg ötletem sincs, hogy miért van ez így. Mivel én nem éppen tartozom a szilikon csodák halmazába, így pont ezért nem tudok erre választ adni. Megmaradnék tehát örök kérdezőnek. Először is, azt kérdezném, hogy miért? Persze tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok én egy modell alkatú szépség, de ebbe inkább most nem mennék bele, az sokkal hosszabb fejtegetés lenne. Inkább nem is magamból indulnék ki (igen tisztában vagyok magammal, bár néha én is átesem a ló túloldalára, aztán megy a nem csodálom, hogy nem vesznek észre, de ez időszakos és szerencsére ritka). De akkor is? Ha már azt nézem, hogy vannak az ismeretségi körömben értelmes, gyönyörű csajok, akiknek a humoruk is a helyén van, és mégis a legtöbbjük egyedül van. Tehát így már mindjárt jogossá válhat a kérdés, hogy : hogy, hogy nem őket találják meg a már fent említett úriemberek? Nem igazán értem, hogy mi hogy van. Tudom, majd az évek meg a rutin...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.