Mivel, ma túl sok gondolat kering a fejemben, ahhoz, hogy akár egyet is megragadjak és leírjam, úgy döntöttem mutatok valami mást. Mint említettem előfordul, hogy jön egy-két kósza ötlet (elalváskor, a buszon, stb.) és abból szépen lassan összeáll egy-egy könyv (bár nem is tudom lehetne-e ezeket az írásokat könyvnek vagy regénynek nevezni). Szóval gondoltam most mutatok egy részletet, hátha tetszeni fog:

"Ahogy végig nézek rajta látom, ahogy a szomorúságot leváltja a mosoly. Az ember azt hinné, hogy azok, akik mosolyognak boldogok. Hogy nekik igazán bejött az élet. De, ha jobban megnézzük őket, rá kell jönnünk, hogy a mosolyuk látványa fájdalmasabb, mint a szomorúságé. Ugyanis abban a mosolyban benne van mindenük. Az a sok keserűség és bánat. Azt hisszük, csak mi lehetünk boldogtalanok és csak velünk bánik kegyetlenül az élet. De ha csak feleannyi cukorka fogyna a boltokban, mint ahány szomorú ember jön szembe velünk az utcán, mosollyal az arcán, már valószínűleg nem lenne épp fogunk. Nem rég olvastam egy idézetet, ami nagyon megmaradt. Így szól: „Semmihez sem kell nagyobb bátorság, mint hogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat”. Elképesztő, hogy mennyire igaz."

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

• Bárcsak hamar felnőnék...
• 
• Csak, hogy ma se maradjon ki a zene
• In the fire...
• "próba cseresznye?"

A bejegyzés trackback címe:

https://amijelenlegszembejut.blog.hu/api/trackback/id/tr863137459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.