Utálom a letargiát és minden hozzákapcsolódó dolgot, de a pech, hogy mégis mindig olyan szépen megtalál. Nem szoktam ám magamra venni, ha az emberek... hát kimondom/írom bunkók. Főleg mostanság nem, mióta a fürdőkben dolgozom. Már megszoktam, hogy mindig van valaki, aki belém köt, mert nem mosolygok, vagy éppen, mert mosolygok. Természetesen ma is akadt: "Magácskát azért fizetik hogy mosolyogjon?!" - Hát hogyne. Magától értetődő, hogy azért kapom a tetves 450 ft-ot óránként, mert reggel 6-tól esetleg 10-től délután 1-ig, vagy 4-ig, megesik, hogy este 10-ig ott vicsorgok a kapuban(hozzátenném nem). A kedvencem, mikor a vendég segítség kérés céljából odalép hozzám, elkezdek magyarázni, nagyjából eltudom magyarázni, mert ő leint....leint?!Leint! (ezen sosem tudok túllépni). Majd elindul valamerre, aztán tízperc után visszajön, hogy mondjam el még egyszer, mert nem tudja. Habár ezzel nincs is baj, főként mert általában elütöm egy kevésbé kínos poénnal, vagy már csak azért is magabiztosabban mosolygok. Viszont, mikor már amúgy is "jókedvemben" talál meg egy kedves vendég kedves megjegyzése, vagy ha éppen már nem az az első, akkor valahogy nem mindig tudok laza csukló mozdulattal legyinteni és átsiklani a dolgok felett. Legelőször, mikor még egy-két napja dolgoztam ott, volt hogy majdnem elsírtam magam, aztán később fancsali képpel eloldalogtam, majd ahogy teltek a hetek, hónapok ezek a reakciók morgássá, magamban elküldöm a francba, végül kitartóan mosolygok, aztán max felélek fél doboz cigit szituációkká nőtték ki magukat (ezzel azóta van baj, mióta elterveztem, hogy leszokom, de ez más témakör). Hozzákeményedtem a feladathoz, de azért néha még nagyot tud szúrni egy szerencsésen megküldött mondat. Bár állítólag sokkal talpraesettebb lettem, mióta itt dolgozom. Azt mondják végre "lelöktem" magamról a harapófogós maskarát.

Szóval, ha úgy vesszük jót tesz nekem ez a munkahely. Igaz sokszor úgy kell visszafogni magam, és kicsit félek, hogy minél talpraesettebb leszek, annál nehezebben tudom majd befogni a szám. De majd fejlesztgetem a dolgot. Szerintem majd kajaszünetben kiállok ordítani a tetőre, vagy munka után beülök a"pszicho barlangba" (pszichiátria).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.