Hát itt volnék ismét (kedves naplóm?-majdnem). Említettem, hogy a szerdai nap második felét, mely igen érdekes attrakcióival feltette a pontot az i-re, még megemlítem. Nos, tényleg jobb lett volna tegnap megtenni ezt, mert az emlékek máris fakóbbak és távolibbak, de próbálok eleget tenni a valóságnak.
Szóval a jó kis orvosos sztori után még találkoztam kedves Zs-vel (ha megengeded belefoglalnálak ebbe a kis bejegyzésbe, utólagos elnézésedet kérem, ha esetleg mégsem). Beszélgettünk egy jót, ami már rám is fért, utána haza tempóztam, hogy két bögre kávé után ismét útnak eredhessek, ugyanis várt rám a tesóm és a ugyebár ránk a Sziget feszkó. Egy kis izgalom, tavalyi jó emlékek, és még valami keveredhetett a levegőben, amitől úgy éreztem nem is megyek, hanem szállok (nem fű volt. csak a tisztázás végett). Miután felnyaláboltam őt a munkahelyéről, azon nyomban elindultunk a helyszínre. Leszállva a HÉV-nek nevezett járgányról máris megrohantak a ticket-et vennék mondatok, valamint a furábbnál furább arcok. Persze mi egy kakaós csiga elfogyasztása közben haladtunk a sorral, mely olyan látványt keltett, mintha egy "halraj" haladt volna nagyobb mélységek felé. Mivel már tavaly is megjártam ugyanazt az útvonalat, így idén már egyáltalán nem volt meglepő a tömeg, sőt még kevésnek is találtam. Amint áthaladtunk a kismillió ellenőrző kapun kezdődhetett az ereszd el a hajamat szituáció, amit mondanom sem kell nem kissé élveztem. Egy elég jó Rise Against koncertnek lehettem tanúja, igaz nem onnan, ahonnan szerettem volna, de az igazság az, hogy "szép" szóval élve szartam rá. Már az is nagy szó volt, hogy ide kijutottam, szóval örült a fejem rendesen. Ezzel természetesen nem voltam egyedül, mivel jó pár őrült arc konstatálta, hogy "fsza a party" (igen hozzánk is utat találtak, de nem bántam, én jót nevettem). Meg volt a kötelező sör eső is, ami indokolatlanul telibe talált, de "egye fene" legyintéssel mosolyogtam egyet, és tovább imbolyogtam a tömeggel. Ahogy csatlakozott egy leányzó hozzánk, azt gondoltam na most fogok egyedül bandukolni a sátrak között és hallgatagon figyelni az embereket. Többé-kevésbé így volt, de még ezt is élveztem. Egy hét szobában gubbasztás után ez maga volt a "vidám park". Csak haladtam előre (néha még a lábam elé sem figyeltem, aminek egy-két majdnem a poros talajjal való csókolózás lett a vége. szerencsére még időben kapcsoltam), figyeltem az egymással beszélgető, ordibáló, piáló, fesztivál mámoros embereket, megannyi kajás, piás sátrat, amik szinte elmerültek az emberek gyűrűjében. Már magában is tetszett a látvány, de amint elkezdett esteledni és a fények világosból, félhomályba váltottak teljesen jól éreztem magam (erre valószínűleg rásegített az elfogyasztott sör adag is). Megjártam egy koncertet, ahol dj nem tudom ki játszott (ekkor még sörtelenül), de a sátorban uralkodó hangulat, valamint a tesóm és a barátnője felőli hangulat kissé magával ragadott. Nem mondanám, hogy megmozdultam rá (bár a talaj annyira lüktetett a rajta doboló lábaktól, hogy nekem nem is kellett). Annyi ember közé ragadtam be, amennyit egy hét alatt nem láttam összesen és leszámítva az izzadt szőrös mellkas okozta sokkot, no meg a retina vakító fényeffekteket egész jól elvoltam. Egészen addig míg rá nem jöttem, hogy lekéstem a Quimbyt. Ugyanakkor ezután következett a sörbe fojtott bánat (megjegyezném össz-vissz másfél korsó csúszott le, tehát bár nem voltam berúgva én is csatlakoztam a tesómmal a már megnevezett fesztivál mámorhoz). Ezután már az sem feszélyezett, mikor a wc-knél megtalált minket pár francia srác, az egyikük latex pingvin jelmezben domborított (felettébb jót mulattam a látványon). Majd az utolsó koncert végig tombolása (elképesztő volt, ahogy szó szerint hullámzott a talaj alattunk) után haza felé vettük az irányt. Bedőlve az igen kellemes puha ágyba, mely egyfajta megváltásként szolgált elnyűtt derekamnak és lábamnak, gyors álom nehezedett rám. De álmomban azért visszamentem a Szigeten hagyott hangomért, meg egy esetleges jó koncertért.
Utolsó kommentek