Fura érzés látni valakit, akiről már azt hitte az ember, hogy elfelejtette. Vagy legalábbis, már hosszú ideje nem jutott eszébe. Még furább az egész, ha ez a valaki egykor igen fontos volt (most regélhetnék, az "elején tök jó volt, de aztán pokolian elbaltáztam és itt a vége fuss el véle" sztoriról, de azt hiszem ez elhagyható, hiszen biztosra veszem, hogy mindenki ismeri). Néha meglep, hogy az élet miféle lenyűgöző időzítéssel tudja a képembe vágni a mocskos rongyot. Ráadásul mindig a legjobb helyen (a forgalmas metró nem a legjobb platz egy ilyen viszontlátáshoz, főleg, mikor ezt a viszontlátást fulladásszerű levegő vétel kíséri). Elég kellemetlen egy ilyen szituáció, és ma én is újra megtapasztalhattam. Bár azt elég murisnak találtam, hogy mikor elkezdtem fulladozni, a mellettem ülő Terike néni rögtön arrébb húzódott és úgy nézett rám, mintha most léptem volna le a Marsról, kezemben Dart Wader fénykardjával. Persze ez csak pár másodpercig kötötte le a figyelmem, mert aztán mágnes módjára ismét az ismerős ismeretlen (nevezzük így, kicsit hosszú és bonyolult, de eléggé kifejező) vonzotta magára a tekintetem. Szerencsére a tömeg éppen annyira eltakarta, hogy ő ne vehessen észre (ilyenkor áldom a hering járatos metró kocsikat). Miután magamra operáltam a napszemüvegem, sikerült kiverekednem magam a tömegből. El tudom képzelni hogy nézhettem ki, ahogy eszelősen robogtam a kijárat felé. Na, nem mintha bármi bajom lenne a kedves már imént említett ismerős ismeretlennel, sőt. De azt hiszem, egyszerűen csak nem bírtam volna el a tekintete súlyát, illetve... esélyes, hogy inkább megijedtem, hogy nem bírnám el. Tényleg elég fura érzés volt. Most élhetnék valami humoros kis idézettel, de erre valahogy egy sem illik. Talán egy mégis akad. Ha nem is fejezi ki jól, de azt hiszem a "kicsi a világ.." kezdetű mondást próbálnám ki. Mert bizony ez esetben elég kicsi volt. De most komolyan mekkora az esélye, hogy egy tegnapi ügy miatt nem tudtam előbb arra menni, ezért ma kellett mennem? Aztán lekésem a buszt és pont azzal a metróval, pont akkor, pont ott? Egy biztos, ez agyrém, így inkább nem törném ilyeneken a fejem.

Maradnék annál a meghatározásnál, hogy eszelős egy alaphelyzet--> örök "kedvenc" a váratlan választék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.