A rosszkedvem előfutára a tegnapi nap volt. Indult a karambollal, majd folytatódott azzal, hogy egy számomra igen fontos ember küzdését láttam saját magával. Iszonyú szar érzés, mikor látod csillogni a szemében a könnyeket, de rohadtul nem tudsz okosat mondani, vagy tenni. Aztán ott…

Minden esetre leszállásnál én lehettem talán a harmadik, aki összecsukott esernyővel magabiztosan lépdelt lefelé a lépcsőkön. Régebben persze én is osztoztam a "jaj a hajam" felkiáltásban, de ma már valahogy nem érdekel (bármi volt is a változás oka, elképesztő dolog az…

Azt hiszem visszatért. Igen, itt van újra! Tapsoljuk meg, hát nem hiába. Csak visszatalált. Ma mikor felültem a buszra azzal az indíttatással, hogy találkozom az anyuval ( igen, hozzám jó volt a sors és két anyával áldott meg :) ) még javában esett az eső. Neki dőltem az…

És újra itthon, bevackolódva az alkotói székbe. Na csessze meg! Ahogy ezt leírtam kiment a fejemből, mit akartam írni. Szuper! Azt hiszem amíg vissza nem talál hozzám jó barátom, az ihlet (ez jelenleg bármilyen hihetetétlen komoly fizikai fájdalommal jár) addig maradok az örök…

Ismét itt volnék. Egyenesen a szobámból, frissen szétázott hajjal (mert hát, aki kiengedi a padlócirkálóját egy gyors futásra, miközben elkezd szemerkélni az eső, az vessen magára). Lassan tényleg kezdem úgy érezni, hogy ennyi erővel akár Londonban is élhetnék. Mellesleg…

Annyira imádom magam és hogy ilyen szerencsétlen állat vagyok. Az imént kb fél oldalt írtam, aztán kimentem a konyhába és mire visszajöttem befagyott a gép. Mire sikerült észhez térítenem, elveszett a bejegyzés. Szóval áldom azt az idióta fejemet. Na de mindegy is, azt hiszem…

Mindig azt hallom, hogy milyen romantikus mikor a lány és a fiú szakadó esőben egymást fürkészi. Hát ma nekem is részem lehetett benne, persze azért kisebb-nagyobb változásokkal. Inkább nagyobb változásokkal, ha azt nézzük csak az eső volt közös, no meg a fiú ás a lány.…

- Hé, te lány. Ott a fa tetején! - Igen? - Mit csinálsz ott fönn? - Minek látszik? - Minek látszódjon? - Mit tudom én! Ez olyan, mintha megkérdezném, mit keresel itt. - Hát kérdezd. - Mit keresel te itt? - Mit keressek itt? - Na látod… ugyanolyan, csak értelmetlenebb.…

Mint a címéből is kiolvasható, az volt. Mikor megcsináltam a blogot, nem igazán tudtam, hogy úgy mégis miről írjak, de hát úgy látszik elég csak az életből meríteni. Főleg, hogy velem általában mindig történik valami (jobb esetben, mikor éppen nem bezombult állapotban meredek…

A minap jutott eszembe(ezt a szót folyton elrontom), mikor éppen a metrót vártam. Illetve nem is eszembe jutott, hanem inkább lejátszódott, mint egy dia, vagy egy film. Egy igazán rövid film. Mégis olyan élethű volt, hogy egy idő után már nem is figyeltem a környezetem hangjait, mint…

Tényleg az, mivel ma nem vagyok éppen toppon agyilag (igen itt feltevődik a kérdés, akkor miért ma kezdtem el, nos erre okos válaszom nincs), de az tény, hogy valószínű sűrűn fogok írogatni, mivel konkrét elvonási tüneteim vannak, ha nem írhatok (nem értem miért). Nagyjából…

Na igen, én is idetaláltam. Fogalmam sincs honnan jött az ötlet, illetve mégis. Egy nagyon kedves már-már művészi vénával megáldott ismerősöm blogol és mivel hasonló identitással áldott meg az ég, így kedvet kaptam hozzá. Előre is bocsánatot kérek, a már haladó blogos…