Ismét itt volnék. Egyenesen a szobámból, frissen szétázott hajjal (mert hát, aki kiengedi a padlócirkálóját egy gyors futásra, miközben elkezd szemerkélni az eső, az vessen magára). Lassan tényleg kezdem úgy érezni, hogy ennyi erővel akár Londonban is élhetnék. Mellesleg szívesen élnék ott. Leszámítva, hogy egy kicsit még gyúrni kéne az angolomra. De tegnap megállapítottam, hogy azért nem vagyok reménytelen eset. Éppen az aluljáróban vártam a barátnőmet és a párját, mikor megláttam egy csapat férfit, akik felém indultak. Nos, ciki beismerni, de először hajléktalanoknak néztem őket, így egy laza mozdulattal elnéztem a válluk fölött és közben azt sikoltoztam magamban, hogy csak most bukkanjanak elő a barátnőmék a semmiből, hogy ne kelljen részt vennem abban a szokásos kellemetlen "nem, nincs nálam pénz" beszélgetésben (na persze, néha mikor látom, hogy tényleg nem Tesco-s kannásra költi, akkor előbukkannak azok a százasok (persze most jöhet a monitor előtti hüledezés, hogy én azt meg honnan a jó fenéből tudom. Megnyugtatás kép: nem, nem vagyok médium. Általában csak abból szűröm ki, hogy aki felém indulva nem használja segítségül a falat, vagy nem lengi be az a "finom" alvadt bor és munkásgránát illat keveréke, vagy a kedvencem, ha nem úgy kér pénzt, hogy közben vigyorogva mutogatja a tegnapi szerzeményét és legjobb barátját, a Kannást. Erről jutott eszembe az, mikor egyszer hazafelé odajött hozzám egy fiatal srác kissé már bormámorban úszva és azt mondta: Heló! Kannás borra gyűjtök, mert szőlő érzékeny vagyok. Na ez volt az a pont, mikor röhögve előkapartam a zsebemből egy százast. MErt ha más nem ez a szöveg, már megért ennyit. ) De visszakanyarodva, ahogy odaértek egy véletlen pillantást vetettem rájuk és meglátva a srác kezében a térképet, kissé megnyugodtam. Persze csak addig míg el nem kezdett angolul hadarni (tényleg hadart). Még jó, hogy nála volt a térkép és még jó, hogy csak pár kilométerre volt tőlünk, amit kerestek. Eddig szinte mindig felmerült ilyenkor a probléma, hogy jó barátom én értem mit mondasz, csak rohadtul nem tudok rá válaszolni. Viszont most legalább ment, igaz elég nyögvenyelősen, de ment és értették. Hurrá!
Utolsó kommentek