Annyira imádom magam és hogy ilyen szerencsétlen állat vagyok. Az imént kb fél oldalt írtam, aztán kimentem a konyhába és mire visszajöttem befagyott a gép. Mire sikerült észhez térítenem, elveszett a bejegyzés. Szóval áldom azt az idióta fejemet. Na de mindegy is, azt hiszem húsz perc sétálás a szakadó esőben kellő képen lenyugtatott. Leszámítva, hogy alig bírtam kinyitni a szemem, annyira esett. És fura dolgot vettem észre. Tök mindegy volt, hogy merre fordultam, mert az eső valamiféle fondorlatos boszorkányság közepette állandóan az arcomba köpött (a rohadék).
De szóval a reggeli bejegyzésem így nézett ki, mert bármilyen megdöbbentő nagyjából emlékszem rá:
" Hát elkezdődött egy újabb nap. Az igazat megvallva ez nagy szerencse, mivel tegnap már úgy kellett elvonszolnom magam a géptől, különben egy újabb bejegyzés köszönt volna vissza a blogról. Olvastam pár oldalon, hogy sokan küszködnek az írás mennyiséggel. A vicces, hogy nekem folyton van valami ötletem, hogy miről és mennyit írjak. Egészen tegnapig azt hittem, hogy az én életem annyira unalmas és eseménytelen, hogy majd úgy kell összekapargatnom a témát. De ahogy elkezdtem írni, ráébredtem, hogy talán mégsem olyan boring, mint hittem. Ugyanis a ma reggeli incidens bebizonyította, hogy igenis mindig történik valami, amiről lehet kicsit témázgatni, pár sort írni. Persze ez nem éppen egy vidám sztory, viccesnek is csak ironikusan nevezhető. De tény, hogy ilyen nem történik mindennap, legalábbis remélem, különben beáll az anyagi csőd.
Ma mikor felébredtem, úgy gondoltam egy forró fürdővel indítom a napot, ha már ilyen ratyi napunk van ( na nem mintha nem szeretném az esőt, bár tény, hogy jobban komálom, ha nem én ázok ronggyá- mókás, hogy ez pár perccel ezelőtt megtörtént). Meglepő módon, míg a víz alatt álltam egyáltalán nem gondoltam semmire (azért meglepő, mert többek között, mindig megtámadnak a gondolatok, ha belépek oda). Leginkább megpróbáltam ébren maradni, különben anyám unalmas perceiben agyvelő darabokat szedegethetett volna. Éber alvásomból egy tompa dörömbölés vert fel, aztán még egy és még egy. Mivel tudtam, hogy a szüleim dolgoznak, a tesóm pedig még az igazak álmát alussza( a mázlista), így csak a kutyám maradhatott, aki padlócirkáló üzemmódból átválva kinyitotta az ajtót (megjegyzem teljes képtelenség). De persze az én híres fantáziám rögtön képeket küldött az agyamnak. A haszonleső betörőtől kezdve az UFO megszállásig szinte mindenre gondoltam. Halkan elzártam a vizet és azon töprengtem, vajon a konyhakés nevezhető-e fegyvernek egy nyálkás kis zöld lény ellen. Persze tudom én ott volt az E.T.-s szitu, de valószínűleg én nem díjaznám, ha a szekrényemben verné fel a sátort. Éppen kinyitottam volna a zuhanytálca ajtaját, mikor hatalmas robajjal kinyílt az ajtó és anyám szinte berobbant rajta. Mondanom sem kell, hogy egy pillanatra lepergett előttem az életem. Míg én próbáltam újraindítani a szívem, ő fel-alá rohangálva telefonált. Először nem értettem mi van, azt hittem, hogy rá is biztosan így hatott ez a helyzet, de aztán figyelni kezdtem.
- Karamboloztam, csessze meg!- kiabálta a telefonba.
Szóval azt hiszem, mindkettőnknek volt egy "jó" reggele.... "
Utolsó kommentek