Már megint a monitor előtt ülök és hagyom magam az internetes árral sodródni. Oldalról oldalra bucskázom, mint valami titkos szerető, aki sehol sem lel nyugtot. Csinálni akarok valamit, menni, ugrálni, őrjöngeni, megőrülni. De ahogy felkelek a székből, egyből összecsuklanak a lábaim. Ma egész nap mászkáltam, mégsem éreztem, hogy tartanék valahová. Mikor elsétáltam az orvoshoz, éhes lábaim csak úgy falták a járdát, de valami hiányzott. De mi?
  • Azt hiszem, sejtem mi kéne most nekem. Bemenni a városba, csak menni egyenesen előre, amerre a lábam visz, sétányok, hidak, terek, teljesen mindegy. Csak menni, hogy érezzem, hogy van értelme a lábaimnak. Szinte érzem a számban a hűvösvölgyi méregerős kávét, mellé a szokásos cigi ízét. Nem, mégsem jó. Már csak attól elfáradok, hogy belegondolok. Erről most eszembe jutott az egyik nagy kedvenc:
  • "Tavaszi fáradtság, nyári punnyadás
  • Őszi levertség, téli álom"
  • Ahogy ilyenkor mondani szoktam, számból a szót (nem hiába a jó öreg Quimby). Vagy inkább fordítva, de egy biztos, tövestül..

    A bejegyzés trackback címe:

    https://amijelenlegszembejut.blog.hu/api/trackback/id/tr1003128443

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    Nincsenek hozzászólások.
    süti beállítások módosítása