Ahogy mondtam. Már jobb és ismét itt vagyok egy "jó" kis sztoryval. Imádom az ilyen dolgokat. Hosszú idő után számot cseréltem (kicsit hiányzik a régi számom, amit anno elég nehezen jegyeztem meg, egy darabig még benne is voltam a saját telefonomban a ki nem találnánk név alatt: "Én". Igen, igazán kreatív állapotomban sikerült megörökítenem). Igaz ezt az újat már most megjegyeztem (apropó nem azért cseréltem le, mert esetleg valamiféle alvilági ügyletbe keveredtem volna, vagy mert a volt barátom megfenyegetett volna, vagy hasonló szépségek, egyszerűen csak egy kis akció és olcsóbb telefonszámla volt az ok, de mondjuk ez ki a fenét érdekel) de ebben így nincs kihívás, még csak be sem kellett írnom a telefonba. Szóval már egy nappal a számváltás előtt körbe küldtem azoknak akik addig is benne voltak a jegyzékben, hogy "heló emberek számot váltottam, holnaptól már él az új szám". Na ja, csakhogy utána két napig még nem cserlétem ki és be sem kapcsoltam a telefonom (erre mondják a szüleim mindig, azt az aranyos kis megjegyzést, hogy ha a lustaság fájna...), szóval ha valaki keresett, azt nem igazán tudtam. Ma viszont végre elszántam magam és megcsináltam a dolgokat és mit ad isten egy ember keresett, egy valaki, akiről fogalmam sincs hogy ki volt, küldött egy aranyos, "unatkozom" üzenetet. Ezzel semmi probléma sincs, de tényleg, sőt jó fej meg minden, de nem igazán tudom, ki az a nagyon unatkozó személy. Én persze rögtön válaszoltam is neki, hogy mégis ki lenne az aki unatkozik, amire még nem jött reagálás. Aztán közben elkezdtem gondolkozni. Mivel az anyukámé volt ez a kártya, így mi van, ha valaki az ő ismerősei közül küldte, vagy ki tudja ki volt. Tehát most már egy ideje ezen kattogok, ami elég idegesítő. Azt hiszem, nem is, tudom, hogy nem szeretek váltogatni dolgokat, főleg nem ilyen dolgot. Bár mondjuk azért szerintem én még piszok jól jártam. Hallottam már olyan történetet, hogy használt telefon, tök oké volt a dolog, aztán mikor bekapcsolta jött egy "heló cica" sms, majd egy hívás érzékien mély férfihanggal, ami talán nem lett volna olyan kiakasztó a telefon új tulajdonosának, ha nem fiú lett volna. Ma is emlékszem mennyit nevettem ezen a sztory, mikor mesélte az illető, főleg annál a résznél, mikor eldobta a telefonját a pillanatnyi sokktól.
Jó sokat lehetne mesélni az ilyen telefonos okosságokról, a jó téves hívásokról, de az tényleg elég hosszúra nyúlna, leginkább mert azokból nekem is van bőven raktáron (voltam én már Julika, Teri, sajnos még Palika is).
Utolsó kommentek