A fura, hogy ma még nem akartam megosztani a tegnap történt dolgokat. Ugyanis milliónyi dolog történt, olyannyira elfáradtam, hogy még levegőt venni is nehezemre esik (ezért elnézését kérem mindenkinek, az esetleges helyesírási hibákért, értelmetlen mondatokért és a kisebb-nagyobb bakikért). Persze tudom, leírhattam volna holnap is, de ma még viszonylag frissek az emlékek és élmények. Így pedig köztudottan jobban átlehet adni a dolgokat (indokolatlanul sokat használom ezt a szót, de hát mit tegyek, ha egyszer ezzel tökéletesen kitudom fejezni magam. Ami mellesleg szánalmas). Tehát minden a fájdalmasan korai ébresztővel indult, ugyanis a szokásos 10 óra helyett 7-kor keltem. Ez azért történt, mert "beutaltak" a János kórházba, tüdőszűrésre (nem, semmiféle gikszer nincs a tüdőmmel, amit most már az értelmezhetetlen lelet is bizonyít). Csupán az új tantárgyak listáján megjelenő gyakorlatomhoz kellett. Elvonszoltam magam odáig, és kisebb kavarodás után (ismét tudatosult bennem milyen "tájékozottak" az emberek-persze ebbe magamat is beleértve) eltaláltam odáig. A portás még elég jó fej volt, mosolygott (látszott rajta, hogy nem bánja, hogy egy ilyen idiótát sodort elébe a sors, sőt még készségesen segített is). De útban a röntgenhez, hogy biztosan ne tévedjek el, megkérdeztem egy velem szembe jövő nővér csapatot, hogy mégis úgy merre navigáljak tovább. A válasz persze kimerítően jó volt, de egyikük sem nézett a szemembe, mintha ott sem lettem volna, még csak meg sem álltak, menet közben magyarázták el, azt sem várták meg, hogy megköszönjem. Ezután a röntgen bejáratánál szintén csak bebiztosításképp, megszólítottam egy éppen dohányzó nővért, aki éles hangon kinyögött egy "igen, ez az, az épület" monológot (hozzá tenném ő sem nézett rám). Persze megszoktam már, hogy nem nagyon kötöm le az embereket, de azért ha kérdeznek tőlem valamit, akárki kérdezze is, veszem a fáradtságot, hogy ránézzek és meghallgassam (tehát rosszul esett). A második alkalommal ugyanaz a nővér bejött (ő volt a beteg felvételes, had ne mondjam kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam), nos, ott sem lengte be a kedvesség. Jó, megértem én, biztos fáradt volt, ideges, talán volt valaki aki felidegesítette, de azért nem kell leharapni a fogvacogó ember fejét. Szóval egy gyors vizsgálat után, 1 óra folyosón ülés után, pont ő volt az, aki odajött hozzám és megkérdezte mire várok. "A leletemre"- morogtam. Na igen, itt már én is kissé ideges voltam a tipikus kellemetlen kórház szagú folyosótól, ami már magában elég, hogy össze tojják magukat félelmükben a vizsgálatra várakozók, bár az sem tette könnyebbé a dolgokat, mikor abban a kis "öltözőben" várakoztam, hogy behívjon az orvos, meghallottam egy mentős srác hangját. " Utat kérünk. A szemészeten újraélesztésre volt szükség". Hirtelen reflex szerűen pánikba estem. Azt sem tudtam melyik ajtón surranhatnék ki észrevétlenül. Aztán persze megnyugtattam magam, hiszen nekem nem volt félni valóm (önzőség-pontlevonás). No meg a másik kellemetlen élmény is közrejátszhatott, amint a vizsgálat után a folyosón ülve egy idős néni sikoltozását hallgattam, akit szintén megröntgeneztek. Szinte még most is hallom a hangját, mely folyton azt kántálta: "fáj, nagyon, nagyon fáj!" (és hát mint már említettem mostanság nem igazán bírom hallgatni, vagy látni, ha valaki szenved, szóval eléggé adott a hangulatomnak).

De végül pont az a "kedves" nővér kerítette elő a leletemet és járult hozzá ahhoz, hogy ne kelljen ott még minimum egy órát ülnöm. Kifelé haladva szinte futottam. Futottam az elől a sok arc elől, a megfáradt, fájdalmakkal küszködők arca elől (én is tudtam, hogy ez lehetetlenség, de nem bírtam parancsolni a lábamnak, isten tudja miért). Mégis így visszagondolva a legtöbbjük bátran, mosolyogva tűrte a kórházi létet és csak akkor hullt le az álarcuk, ha azt hitték senki sem látja őket. Én azt hiszem, őket nevezném hősöknek. Igaz, tényleges hősök.

A nap második felét, azt hiszem mégiscsak holnap pótolom, megyek iszom egy kávét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.