Érdekes ez a blog, de tényleg.Láttam, hogy páran lájkoltatok (amit nagyon szépen köszönök), csak a bibi ott van, hogy percenként változnak a lájkok. Ahol néhány órával ezelőtt még volt, ott most nincs, ahol meg nem volt ott van. Na most akkor hogy is van ez?! Ha már itt tartunk pont most néztem meg az egyik jó kis sci fi sorozatot. Amellett, hogy tényleg atom jó sorozatról beszélek, még mondani valója is van. A címet hagyjuk, de azért annyit elárulok, hogy nem a Star Trek és nem is zombi vadászat meg hasonló dolgok (bár azért misztikusnak misztikus, de hagyjuk, lényegtelen). Szóval pont egy olyan részhez értem, ahol a gonosz, csúnya lény, akit elakartak kapni, elég fura képességgel rendelkezett. A lényege az volt, hogy pontosan azt láttatta az emberekkel, amit ő elakart hitetni. ÉS akkor most jön a kérdés gondolom hogy ez most hogyan kapcsolódik össze a lájkolgatásokkal. Nos, igencsak megcsavarva a dolgokat ha úgy nézzük, akkor a blog azt láttatja velem, amit akar (megjegyezném, ez szemétség tőle). Na de mindegy. Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha én is ezt tudnám csinálni. Ha azt láttatnám, amit én szeretnék, ha annyit engednék látni a világból amennyit szeretnék(ami azt illeti félig összejött, hiszen magamból mindig csak annyit láttattam, amennyit akartam, és itt nem a külsőmre gondolok, mielőtt még bárki felhördülne, vagy félrenyelne a monitor előtt). Nos a feltevés első pontja ott lenne bukó, hogy még én sem láttam mindent a világból( sajnos), így amiket szeretnék se tudnék láttatni, a másik, hogy már az elején rájönnék, hogy ez mint már említettem szemétség. Persze itt most lehetnék én a nagyon okos IQ bajnok, de inkább nem szakértek bele az ilyen dolgokba. Max annyit fűznék hozzá, hogy mindenkinek a saját belátása szerint kell cselekednie. Mert megeshet, hogy nem teljesen jó, amit mi annak hiszünk, de az mégiscsak a mi véleményünk. Na tessék máris okosítok. Nem mellesleg milyen jó lenne, ha ezt én is megtudnám fogadni. Másoknak valahogy mindig tudok tanácsot adni, de mikor saját magamról van szó, sosem megy.

Ott van a múltkori dolog. Te tudod miről van szó. Magadra fogsz ismerni, ebben biztos vagyok. Szóval ott van az. Az örökös dilemma: tegyem, ne tegyem. Vagy a szokásos jelezzem neki, hogy én is élek vagy ne különben megeshet, hogy teljesen hülyét csinálok magamból szituáció. Mikor másról van szó olyan szép, bölcs dolgokat tudok mondani, de mint a múltkor is fogalmam sem volt (talán csak a rizikó faktor miatt). Nagyon valószínű, hogy én is ezt tanácsoltam volna magamnak, amit akkor te nekem. Örök probléma ez, azt hiszem legalábbis.

Plusz így egy kérdés a végére: Miért esik olyan rohadtul nehezünkre lényegtelen süketelés helyett tisztán és egyértelműen beszélni? -> megvan a megoldásra váró feladat. Most, hogy megvan a kérdés, ég veletek nyugodt éjszakák, üdv ismét álmatlanul forgolódás. Persze már vannak feltevések, milliónyi, de azt hiszem ez a kérdés folyton visszatér és sohasem hagy nyugodni (mint egy rossz rémálom). Na csessze meg, még a hideg is kirázott...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.